versenyre készült. saynos nem nyertem vele. :[
Egy ártatlan lélek
Teste remeg a fájdalomtól,
Reggel folyton erre ébred.
S másnap újra, megint
Folytatódnak a kínzó percek.
Lement a nap, eljött az éj.
a szoba magányában, egy kislány sír,
a csendet felverve zokogás hallatszik,
Olyan erős, mely egy angyalt is sírásra bír.
A sötét szobát világítván,
A hold fénye ragyog reá,
s világítja könnyeit,
Melyek vérvörössé váltak már.
Bízott benne, de ez eltűnt,
s vissza soha nem jön már.
Kit szeretett, az elárulta,
s könnye patakokban áll.
Egy sötét szoba sarkában,,
egy szomorú lány sírdogál.
Kezében egy véres mackó,
mely többé, nem mosolyog már.
Mint egy heves vihar rombolása,
Lelke úgy tört ketté már.
S könnyei a fájdalomtól,
Vérvörössé változtak át.
De a Holdösvényén hirtelen,
Egy angyal tűnik föl.
Ki békét hirdet maga körül,
S a kislány mellé ül.
A lány ránéz, s érzi, bízhat benne.
pedig mindegyikük néma csöndben volt,
Csupán a szemek, mik döntést nyertek,
S a leány egy másik világban landolt.
Egy másik helyen,
mi maga volt a mennyország,
Hol érezte, hogy
nem bántja többé senki más.
Hol a fájdalomtól, gyötört
évek, örökre eltűnnek.
És a kislány szemeiben,
Örömkönnyek gyűlnek.
By Niky
2008. Június |