( L�cci ne m�solj�tok)

Az �rny

K�dbe burkol�zik ez az este,

A v�rosba f�lelmet teremtve.

A s�t�t utc�kat j�rva, l�tom,

M�ly f�lelmetes is ez az �lom.

Vagy nem �lom ez, val�s�g?

Melyb�l elsz�llt az �sszes j�s�g?

Lehajtott fejjel j�rom az utakat,

Tal�n valaki, majd vil�goss�got mutat.

H�rtelen, zajt hallok, s felkapom fejem,

A v�rost retteg�be tarja a f�lelem.

A s�t�ts�g zug�b�l egy �rny bukkan el�,

A r�m�lett�l m�r a l�bam is reszket�.

Ott �llok egyed�l, senki sem seg�t,

De a s�t�t l�ny egyre k�zel�t.

Megdermedve �llok, m�r futni sem tudok,

A l�ny egyre k�zel�t,de m�g mindig ott vagyok.

M�r a torkomon �rzem a hal�l �z�t,

S �gy �rzem lassan,m�r el is telt t�z �v.

De hirtelen az �rny elt�nik a s�t�tbe,

Feln�zek az �gre,s vak�t a nap f�nye.

Azt hittem, most halok meg v�gleg,

De hittem a rem�nyben, s m�g mindig �lek.

Higy te is benne,s teljes�lhet minden,

A s�t�t �rny elmegy �r�kre v�gleg.

Fodor Nikolett

2007.J�lius