A magányról

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. "

Mindig nézz előre, de vissza soha...”

"Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz."

"Hidd el, hogy annyira félek én! Nem tudom, van e még remény, hogy egyszer majd engem úgy szeretsz, ahogyan kit sosem feledsz..."

„Mikor mosolyt hoztál, ékszerekre vágyott, Mikor reményt adtál folyton csak bántott, Mikor naiv voltál, ő mindig kegyetlen, Nem való hozzád, hidd el nekem.”

„A szívem az súgta írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot. A szívem nem hallgatott az eszemre, s így a kelleténél is nagyobb fájdalom sújtja. Hibázott mikor azt kérte, hogy írjak neked!”

„Elfeledni a szépet oly nehéz, Kerestem kutattam mást de még bennem élsz. Az én szívem nem nyílik másnak már, Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”

„Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját, Mert meglehet, hogy felvarrja más; Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját, Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más; Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más; Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert Könnyen meglehet, hogy megöleli más, És akkor hidd el, nem ő a hibás!”

„A szenvedély, melyen nem tudunk uralkodni, olyan, mint a lepke, mely a tűz fénye körül repked mindaddig, amíg halálra nem perzselődik.”

„Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Nem mondom azt, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj Rám, ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.”