Válasz az ANTIKnak
Mit képzelsz magadról, Hogy osztod itt az észt? Ismerj meg minket, Majd aztán beszélj.
A pofád az nagy, A beszólás is megy, De ne félj; ettől Egy Emo,meg nem ilyed.
Igen sírunk, És akkor mivan? De mi legalább, Nem isszuk el azt amink van.
Tagadjuk a drogot, A cigit s piát, S majd röhögünk, Ha te, elvonóra jársz.
Érzékenyek vagyunk, De mért bánt ez téged? Ez a mi életünk, Melynek egyszer vége.
Mért bántasz minket, Mikor mi hozzád se szólunk? Osztjátok az életünk, mikor ez a mi dolgunk.
Nem lenne rossz, Ha leszállnál az Emokról, Fel sem értek hozzánk, Kilógtok a sorból.
By Niky
|