(ne msold! x) )
Vilgom
Egyedl gubbasztva, fnyek nlkl, A sttsg vermbe, csend derl.
Csend, mely a hallnak hangja, S a vgzetnek, utols atyja.
Fjdalomtl gytrve, magnyosan az gre nzve, Lelkem vrom, s keresem vilgom, melyet egyszer tn meglelem.
A vilgom, mely a sttsg martalka, Mely a magny s a csend rabja.
Mely, tn elveszett rkre, S eltvedt, egy msik idbe.
S tn, egyszer majd vgleg, Fldi letemnek, lassan mr vge.
Egyedl nzek elre a mlybe Rgi lelkem, tn elveszett vgleg
Sztnzve a fldn egy pengt ltok, S sorsom olyan, akr egy rossz tok
Felvve a pengt, mit sem tehetek, Kezemhez szortom, s nzem vremet.
Nem hinyzok senkinek mi lesz ht velem, Pengvel a kezemben, nzem vgzetem.
Most dbbenek r, hogy mit is tettem, De tn,gy lesz a legjobb ha ez lesz nvelem.
Sajnlom, krlek bocsssatok meg, De gy lesz a legjobb, ez az letem.
S fldi ltem, vgs cseppje Eltvozik, a csillagokat nzve.
Ez ht a vilgom, csupa csalds s lom, Melybl felbredni nem lehet tn, csak egyszer, a hallos gyon.
Niky 2007. okt. 4-5 |