( Lécci ne másoljátok.kösszi. )

1956

Hogy mi is volt 1956?

Egy múlt? Mi talán örökre elmúlt?

Egy nép? Mi talán örökre elhullt?

Én nem voltam ott akkor, de hallottam sok dolgot,

Melyet elmesélek nektek, hogy ti is jól tudjátok.

Hol volt, hol nem volt,

Se élő, se holt.

Elfelejtettétek, hát a tettet?

Mit régen, sok élő teremtett.

Sokáig nem lehetett hallani,

S tilos volt küzdeni.

Kiszabadulni a rabságból,

A ránk szorított fogságból.

A szabadság, mi jár mindenkinek,

A magyarnak mégis tilos volt hinnie.

S a sok utcára vonult ember,

Kiknek nevét, a feledés nyelte,

Küzdöttek értünk, a hazáért,

Az igazi magyar szabadságért.

S ahogy a vörös csillag az utca kövére hullt, s már a nap sem úgy ragyog,

Kis magyar, azt hitted végre szabadok vagyunk?

Sztálin szobrát a téren, kötéllel ledöntve,

Azt hittük szabadok leszünk, öröke.

Nem kértél mást, csupán egy kis életet,

De tévedtél bizony, s kiszívták a véredet.

Magyarok ezrei, vesztek hát oda,

S a Nyugat sem segített, mért is tette volna.

Megfizettünk ennek a kicsike kis harcnak,

Életünk végéig fizetünk adót, majd, a nagyoknak.

Elmondtam, hát nektek, mit is tudtam erről,

Erről a dologról, min mindenki felnő.

Légy büszke magadra, légy büszke a népedre,

Hisz talán sok szenvedés után szabadok leszünk örökre.

Harcolj magadért, s népedért, s legyél hát büszke,

Magyar vagy bizony, mondom, örökre!

Fodor Nikolett

2007. Jaunár