A halálról

       1.         Ha majd sok-sok idő múlva,

                   Hajad fehér lesz, kezed reszkető,

                   A kis unokáid közt üldögélve,

                   Az egyik egy könyvet vesz elő.

                   - Nézd nagymama, egy könyvet találtam.

                   Odaviszi és leteszi eléd,

                   S te felnyitod könyved fedelét.

                   Eszedbe jutnak régi ismerősök,

                   Kiket már takar a sír.

                   Kis unokáid majd félve suttogják:

                   - Nézd, nagymama sír.

       2.         Ha az idők elmúltával elfelednél engemet,

                   Örök idők emlékére ide írom nevemet.

                   Mert ki tudja, hol leszek a jövő esztendőben?

                   Talán a nyárfák közt kint, a temetőbe…

                   Ha rátalálsz a sírom hantjára,

                   Mely védi fáradt testemet.

                   Írd a korhadtkeresztre:

                   Te is ismertél engemet.

       3.         Az élet rövid béke, hosszú harc,

                   A halál rövid harc, hosszúbéke.

       4.         Amikor temetnek, hiába sírsz,

                   Addig mosolyogj, míg élek.

                                              /Csi-li/

       5.         A sátán még most is kerülget,

                   S a minap elém tett egy jegyzéket,

                   Melyen bűneim hosszúsorba,

                   Egyenként is fel voltak írva.

                   Elém tette, s rám vigyorgott.

                   Jaj, Istenem! Minden ott volt.

                   Minden bűnöm, vétkem felírva.

                   Mi lesz velem?- kérdeztem sírva.

                   Hát mi lenne?- mondta nevetve.

                   Nem juthatsz be az örökéletbe.

                   Az üdvösségből ki vagy zárva.

                   S én zokogtam, mint elítélt árva.

                   Ekkor valaki hozzám lépett,

                   És keresztül húzta a jegyzéket.

                   De a keze át volt szegezve,

                   S vérével írta rá, fizetve.

       6.         A bölcső életet ringat, de egy fának a halálából született.

       7.         Az élet mulandó,

                                      De a halál és a szerelem örök.

       8.         A halál egy felvett szokás.

                          9.         Mi a legnagyobb poén?

                   Röhögni a halálon, és meghalni a nevetéstől.

       10.       Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig. Úgy kell rágondolni, mint utolsó lapjára 1 olyan könyvnek, amit még olvasok.

       11.       Az a tény, hogy a Földön minden élet halállal végződik, nem bizonyosság arra, hogy az élet célja a halál.

       12.       A halál minden élet titkának a megfejtője.

       13.       "Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek,

Gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek.

                   Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek

                   Én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek"