(Ezt akkor írtam amikor Erdélybe voltam. Lécci ne másoljátok)
A mi hegyeink
Egyszer volt, s a csoda holt,
Erdély valaha, a magyaroké volt.
Erdők, folyók, patakok s tavak,
Máshol járnak a szépséges vadak.
A nagy hegyek, a régi jó határ,
Már máshol repül a gyönyürű madár.
Trianonnal együtt, elvették ezt is,
A '18-as átok még mindig pusztít.
Kis magyarok, bíz, hiába kiabáltok,
Az urak közt úgyis, süket fülekte találtok.
- ' Ti urak, ti urak, halljátok hát szavunk,
Adjátok vissza minden tulajdonunk.
Ti, kik a világot irányítjátok,
S az egész országot lángba borítjátok,
Adjátok vissza az összes hegyünk,
Mert mi bizony érte megyünk '-
Erdély még mindig Románia része,
Talán egyszer majd, újra miénk lesz.
Telnek a napok, s múlnak az évek,
Egy nagy- nagy áldás, ez amit kérek.
Fodor Nikolett
2007.Július
|